Az első nap amikor 10 fok alá süllyedt a hőmérséklet, izgatottan kiáltottam fel: “Végre!” Férj értelmetlenül bámult rám, hogy vajon minek örülök, miközben eddigi tudása szerint, kevés élőlény útálja nálam jobban a hideget. Aztán felderengett benne a tavalyi tél, és nyugtázta hogy innentől kezdve jönnek az ötletbombák, amikről véleményt kell nyilvánítania, továbbá barkács, és kreatív áruházak legmélyebb rejtelmeibe nyerhet ismét betekintést. Számomra ez az év legkreatívabb időszaka. Kimenni nincs kedve az embernek, mert hideg van, és egyébként is hamar sötétedik. Első körben, mindig az internet elé kuckózok be, hosszú hosszú órákra, különböző kreatív oldalak között kapkodva a fejem. Aztán szépen letisztul, kialakul a kép, hogy a rengeteg ötletből mi az, ami számomra megvalósítható. Indul a beszerzés és indul a kivitelezés. Megfelelő motiváció által vezérelve már nincs is olyan hideg az utcákon a következő barkácsboltig.
Tavaly már a karácsonyi alapdarabok elkészültek, mint például a horgolt adventi naptár, ez akkor el is vette minden időmet, idén viszont jutott idő az apróságokra is.
Életem első saját készítésű ajtódísze:
Első nekifutásra, az utolsó melegebb napokat kihasználva csavarogtunk egy nagyot Vendellel a Margitszigeten. Hazafelé indulva a táskámat már nem igazán tudtam becipzározni, és nagyjából úgy néztek utánam az emberek a hulló tobozokat, és gesztenyéket látva mint egy félőrültre. Másnap már mentem is a kreatív boltba, hogy szalagok hosszú métereivel távozzak, és lassan összeálljon a fejemben a kép, hogy milyen is lesz életem első saját készítésű ajtódísze. Szeretem az egyszerű, természetes dolgokat és rajongok a tobozokért. Innentől egyértelmű volt hogy a tobozokat nem fogom sem csillámosítani, sem arany/bronz/ezüst festékkel lefújni. Már csak azért sem, mert ha én egyszer elkezdek festeni, akkor utána a legrejtettebb helyeken is félrefújt festékmaradványokat találok. Szóval gyorsan kisütöttem őket, elkerülve, hogy bármilyen élősködő albérlőnké váljon, és különböző hosszúságú szalagokra erősítettem a tobozokat, egyszerű rajzszöggel, amiket utána kicsi masnikkal takartam. Masnikat készíteni -főleg kicsi masnikat- egész életemben útáltam, sosem úgy fordult a szalag ahogy én akartam, azonban nem is olyan régen találtam egy zseniális megoldást, amivel már gyerekjáték elkészíteni őket. Annyira megörültem neki, hogy többszöri alkalommal is akkora lendülettel vágtam bele a masnigyártásba, míg azt vettem észre minden szalag elfogyott, így sosem volt alkalmam fényképezni a folyamatot. Ezen a linken azonban mindenki azt a folyamatot láthatja amit én is pillanatok alatt elsajátítottam. Mivel a változatosság gyönyörködtet, van két színű szalaggal, kicsit dekoratívabb masni, szintén villa segítségével ezen a linken. Nagyobb méretért bátran nyúljunk a krumplitörőért, ennek módját pedig ezen az oldalon lehet ellesni.
Na de vissza az ajtódíszhez. Sokkal jobban sikerült mint amit vártam, a maga egyszerűségével és letisztultságával abszolút tükrözi az ízlésemet. Egyszerűen imádom.
Adventi asztaldísz:
Amióta az eszemet tudom, hidegrázás kerülget a klasszikus adventi koszorúktól. Nem tudom megfogalmazni mi az oka, de maga a tény, hogy ilyenkor mindenki ezeket készíti szinte sorozatgyártással, már kapásból kiborít, hisz semmi valódi ötlet, semmi egyéni elképzelés. Nyilván mások a díszek, az elrendezés, de a séma ugyanaz mindegyiknél, és engem borzalmasan untatnak. Elkezdtem hát kutatni valami új, valami más után. Megtetszett a kompozíció amikor egymás mellett van a 4 gyertya, nem körben, és egy tálcán vagy dobozban állnak némi díszítéssel. Közben elkalandoztam valahogy a kereséssel, és egyszer csak ugyanazon az oldalon találtam magam, amin egyszer már tavaly ilyenkor is. Egy lány mutatja be, hogyan lehet egy bizonyos Mod Pludge nevű anyaggal, fotót varázsolni egy fadeszkára. Ez első nekifutásra is lenyűgözött, de túl bonyolultnak és feleslegesnek tűnt. Nem tudtam honnan szerezzek fadeszkát, nem tudtam mi az a Mod Pludge, így nem foglalkoztam vele. De ott volt ismét, és aztán egy másik blogger oldalán ismét, és egyre egyszerűbbnek tűnt a művelet, és egyre több infót tudtam meg, hogy hogyan kellene csinálni, és Mod Pludge helyett igazából van másfajta és jobb anyag is a felvitelre. Később kiderült, hogy a Mod Pludge gyakorlatilag sima decoupage ragasztó, de szerencsére ennek a tudásnak a hiányában egy másik opció mellett döntöttem végül, ami mint kiderült sokkal hatékonyabb ehhez a feladathoz. Végül ez volt az a bejegyzés ami után eldöntöttem, ezzel a technikával fogok egy dobozt a saját családi fotóinkkal bevonni, és ez lesz az alapja az idei adventi asztaldísznek. Nem írom le külön a folyamatot, a bejegyzés tökéletesen bemutatja, szóról szóra azt követve csináltam én is. A felhasznált Liquitex márkájú Matt Gél Médium bármelyik művészellátóban beszerezhető, én tubusos formában ugyan, de ugyanezzel dolgoztam.
3 évvel ezelőtt elraktam a szekrény tetejére egy bortartó dobozt. A férjem 3 évnyi unszolására hogy dobjam már ki, mindig ugyanaz volt a válasz. “Jó lesz ez még valamire majd meglátod.” Végül annak elkönyvelésével, hogy egy veszélyes gyűjtögetővel él együtt, rám hagyta a dolgot. És idén értelmet nyert a 3 évnyi tárolás, tökéletes alapanyag volt az elképzelésemhez. Lecsavaroztam a tetejét és maradt egy egyszerű kis doboz, amibe már bele lehetett állítani 4 nagyobb méretű gyertyát. Ezután én rendesen megbonyolítottam az egyébként 10 perces felragasztást azzal, hogy egyszerre a doboz egy egész oldalát akartam leragasztani, és így a képek egyszínűre és egyforma méretűre történő szerkesztése, órákat vett el az éjszakáimból. Ha egymás után ragasztom fel a képeket, valószínűleg ugyanezt az eredményt kapom csak lehet, hogy 3 perccel hosszabb ideig kellett volna ragasztgatni őket. Alig vártam, hogy elkezdhessem ledörzsölni a papírt, hogy lássam az eredményt. Egészen lenyűgözött amikor kész lettem. Nem volt más hátra mint a díszítés, a gyertyákat már korábban beszereztem. Férjnek kiadtam a feladatot, irány az OBI kell valami fenyőszerű vagy szalmaszerű…Végül a fenyőszerű győzött, és felhasználódtak a megmaradt tobozok is. És elkészült az idei év egyik számomra legkedvesebb munkája:
Őszintén szólva, a díszítéssel még nem vagyok teljesen megelégedve, a fenyőutánzat még utánzatnak sem mondható, mert annyira távol áll az igazi fenyőtől. Bízok benne, hogy jövőre találok valahol majd valami szebbet hozzá. Idén már biztos így marad, a jövő évi díszítés megtervezésére pedig még van egy évem. 🙂 Az biztos, hogy ezt az alapot még jónéhány évig fogom használni. Az ismerősök körében, a kész asztaldísz óriási sikert aratott, egy kedves barátnőm el is készítette saját maguknak is, annyira megtetszett neki az ötlet.
Ünnepi szalvéták:
Adventi asztaldísz után pedig vészesen közelít a Szenteste és a annak is a legjobb része, a családi vacsora. Mivel a mi családunk az ország legtávolabbi pontjain van szétszórva, így nekünk a Karácsony valóban elsősorban azért nagy ünnep, mert együtt lehetünk mindannyian. Az ajándékozás másodrangú része az estének, a csúcspont a vacsora. Ehhez pedig szeretek megfelelően ünnepi környezetet teremteni. Az étkészletünk adott, azon sokat változtatni nem tudok, az asztaldíszeknek nincs értelme, mert roskadásig van az asztal ilyenkor étellel. Két lehetőségem van a dekorálásra: a szalvéták és a terítő. A terítő kérdés egyelőre nem hozott különösebb lázba, sima fehér abrosz bronz organza futóval, de csak mert ilyen színösszeállításban pompázik a karácsonyfánk is. Valamiért megrögzötten ragaszkodok hozzá, hogy az asztalnak harmonizálnia kell a karácsonyfa díszítésével. Mondjuk az amerikai konyhás nappalinkban ezzel a rigolyámmal nem lőhetek mellé. Maradt tehát díszítésre a szalvéta, de igazából ez is csak azért kap most kiemelt szerepet, mert egy nagyon aranyos ötletre bukkantam néhány napja. Fenyőnek hajtogatott szalvéta, egy kis extrával. 🙂
A bejegyzésben damaszt szalvétából hajtogatnak, de én nem szeretem. Azt vettem észre, hogy az embereket feszélyezi, ha damasztszalvéta kerül eléjük, főleg egy jó erős színű halászlé esetén. Továbbá, nincs annyi damasztszalvétám, amennyit egy 3 napos lakoma alatt szolgálatba tudnék állítani, egy egész rokonságnak. Maradt hát a papírszalvéta.
A hajtogatás folyamatát végigfotóztam hátha valaki kedvet kap hozzá.
A képen már látszik hogy a hajtogatás után még került rá egy masni csúcsdíszként, ez már a korábban említett villás módszerrel készült, és rajzszeggel került a helyére.
Egyelőre ezekkel készülök az ünnepre, de erős a gyanúm hogy még közel sincs vége.
Mindenkinek békés, kellemes ünnepeket és boldog karácsonyt kívánok!
Legutóbbi hozzászólások