Sikerült ismét néhány ötletet megvalósítani fogzás okozta álmatlan éjszakáim közepette. 1 évesem rendesen megküzd azokkal a kegyetlen őrlőfogakkal, de hősiesen viseli, ellenben velem, aki annál nehezebben az ezáltali alvásmegvonást. Öröm az ürömben, a hosszú órák a kiságy mellett nem teltek tétlenül, íme az eredménye:
Elsőként végre kapott a kiskacsánk szemet. Eddig is elképesztően aranyosnak véltem, de így lett igazán kedves, és teljes.
A bevásárlóközpontok díszei, és az Andrássy úton dolgozó szorgos égőtekergető munkások hatására bennem is feléledt a karácsonyi készülődés. Hozzáteszem soha nem volt még erre példa, talán csak gyerekkoromban, hogy ennyire várjam az ünnepeket, és ilyen izgalommal töltsön el a várakozás. Fejben már a teljes forgatókönyv készen áll, a szentesti menetrendtől kezdve a menüig, az ajándékvásárláson át. Ennek szerves része hogy idén a tavalyi piros után fehérben képzeltem el a dekorációt. Mindezzel csupán egy baj van, a tavalyi arany, és piros díszek tömkelege most kihasználatlanul hever majd a szekrény alján, hogy átvegyék szerepüket a fehér és bronz dekorációk. Ez a gondolat nem hagyott nyugodni, és meg is született az ötlet: öltöztessük fel a tavalyi díszeket! Így lett piros és arany díszből horgolt fehér. Az első kettő már aznap délután meg is kapta új ruháját, ami egyelőre fehér, bronz színű fonalra még vadászok. Nincsenek hanyagolva a régiek, sőt még némi melegséget is kölcsönöznek majd a horgolt ruhájukkal a többi csillogó villogó csipkedísz mellé, ráadásul mindenképp költséghatékony megoldás. Főleg ha nagymama szekrényének leghátsó traktusában kilószámra lelünk régi de annál szebb fehér fonalat. 😉 A többi díszt tervezem más mintával is elkészíteni, erről folyamatában beszámolok majd a későbbi posztokban.
Ha már karácsonyi készülődés, a legutóbbi megvalósításra váró ötletek között volt szó a poharak, vázák beöltöztetéséről is. Nos még kezdetlegesen, de az első kettő elkészült, még van mit javítani rajta. Szinte mindig minta nélkül dolgozok, így általában többszöri nekifutással érem el a kívánt eredményt. Ezek az első próbálkozások eredményei, de úgy gondolom, ebből is isteni lesz inni a házi forralt bort, és csokilikőrt. 🙂
És a végére hagytam a számomra legkedvesebb, és egyben legújabb munkám. Eddig ezzel próbálkoztam legtöbbet. Rengetegszer nekikezdtem, de sosem voltam a részeredménnyel sem elégedett. Kisfiam imádja a nyuszikat, többek között elaludni sem hajlandó a kedvenc plüssnyuszija nélkül. Így amióta csak elkezdődött a horgolás iránti szenvedélyem igazából ezt tervezgettem. Nem tudtam milyen anyagból kellene, azt se hogy mekkora legyen, vagy legyen-e teste, vagy csak egy szorongatható kendő. Végül a legutóbbi látogatásom a fonalboltban megadta az ihletet. Szorgos kutatásom közepette, ráleltem erre a pihe puha szőrös-bolyhos fonalra. Katia Chantilly. Ahogy a kezembe vettem, nem tudtam letenni. Elkezdtem dolgozni vele, gyorsan megutáltam. Rettentően nehéz volt, mert a vezérfonalat nehéz volt észrevenni a bolyhok között, sokszor eltévesztettem, néha sokszorosítottam, néha elejtettem néhány szemet. Végül a téglalap alakú kendőből enyhén trapéz alakú lett kettéhajtva, de így is tetszett, így nem kezdtem újra. Elterveztem hogy a közepére teszem majd a nyuszifejet, az oldalát beszegem. Nem volt könnyű a megfelelő fonalat megtalálni ehhez, de mint írtam nem ez volt az első próbálkozásom, így volt miből válogatni. Már csak a szemet kellett beszerezni, ez is megtörtént, és ha már van szeme, hát hímzőfonallal kerítettem neki gyorsan egy kis orrot/szájat. Már csak a csomagolás hiányzik, a mikuláscsoki, és már is megvan mi kerül a kiscsizmába idén. Pihe puha, szível, lékekkel készített szuszinyuszi. 🙂
Legutóbbi hozzászólások