A legutóbbi bejegyzés után nem sokkal befutott életem első megrendelése egy kötött sálra, így a kreatív vonal kicsit mellőzve volt amíg az el nem készült. Bár nem horgolás mégis úgy érzem mégiscsak megér ez a sál is egy két sort.
Korábban már elkészítettem egyet. Egy nagyon kedves eladóhölgy rábeszélt még augusztusban, hogy próbáljam ki, imádni fogom, nagyszerű sál készülhet belőle. Sálra akkor még -augusztus közepén- nem kimondottan vágytam, de annak reményében hogy ha mégis megtetszik az anyag némi utánpótlással lehet belőle majd takaró, akár ajándékba is, elhoztam a fonalat. Már hazafelé úton tudtam hogy mégis szükségem lesz egy sálra. Egy két sikertelen próbálkozás, és egy két youtube videó után végül rájöttem hogyan is kell bánni vele. Igazából 3 esti film alatt elkészült a sál, és még ugyan meleg volt hozzá, de már imádtam, és alig vártam hogy használhassam, pihe puha, vastag, meleg mogyoróbarna sálamat. Ezúttal egy csupa színes, hihetetlenül vidám színűt kellett elkészítenem, de ismét ugyanannyira élveztem dolgozni ezzel a fonallal, és szerencsére lesz is még lehetőségem elkészíteni egyet a fa alá karácsonyig. 🙂
Egy videó (angolul) ennek a fonalnak a kötéséről annak, aki kedvet érez hogy még a nagy hidegek előtt, 1-2 esti film alatt elkészítsen magának egyet, vagy egy gyors, de látványos saját készítésű ajándékkal lepje meg szerettét Karácsonykor:
Advent közeledtével azonban napról napra egyre többet nézegettem a különböző ötleteket egy mutatós adventi naptár elkészítéséhez. Tetszett hogy borítékban tűzzem fel egy parafatáblára, de elvetettem az ötletet, mert őszintén szólva nem volt kedvem parafatábla után szaladgálni. Kis híján elkészítettem egy letekerhető, valóban látványos szalagnaptárt, ám a számok elhelyezésénél elakadtam, így ismét félredobtam az ötletet, ám ezúttal már a végső ideával a fejemben. Ha már úgy szeretek kötni horgolni, eldöntöttem hogy horgolt naptárunk lesz. Akkor még nem egészen voltam tisztában vele mit vállaltam. 24 fehér kisbatyut kellett elkészítenem. Ez már biztos volt, de hogy hogy lesz rögzítve, díszítve, az csak menet közben alakult ki, ahogy az is hogy mi kerül majd a batyukba. égül az először díszítésnek szánt szalagok a rögzítés funkcióját vették át, hisz a számok felhímzése után (ami határozottan a legnehezebb résznek bizonyult számomra), pont a batyuk egyszerűsége tette elegánssá minden egyéb díszítés nélkül is az egész koncepciót. 2 héten át minden fennmaradó szabadidőmben horgoltam hát, de az eredmény láttán úgy érzem megérte. Leginkább azért, mert ez nem egy egyszer használatos naptár lesz, hanem évről évre méltó díszekét függhet a lakásnak, apró ajándékokat rejtve azoknak, akiket a világon a legjobban szeretek.
Legutóbbi hozzászólások